Szinte hihetetlen de immár 9 éve, hogy a hobbim lett a hivatásom. Szeretném megköszönni ha ez idő alatt velem tartottál, és bíztál/bízol bennem. :-)
Hosszú és időnkét rögös utat tettem meg eddig de elmondhatom, hogy minden percét szerettem és szeretem a mai napig.
Sokszor lehet hallani és olvasni, hogy "nem a cél a fontos, hanem az odavezető út".
Egy kicsit máshogy látom. Szeretek utazni és úton lenni, de ugyan olyan fontos célba érni, megpihenni. Amikor jólesően élvezhetem az addig megtett utat, felkészülhetek, hogy aztán újult erővel tovább menjek a következő a cél felé.
Kíváncsi természet vagyok és egy idő után mindig ott motoszkál bennem, hogy mi lehet, ha tovább megyek?! :-) Valahogy ösztönösen elkezdenek előjönni olyan képek, amiket még meg akarok tapasztalni, ki akarom próbálni magam bennük.
Már most izgalomban vagyok, hogy mit hoz a jövő. :-) Addig egy kicsit megpihenek, és a szeptembert annak szentelem, hogy kiélvezzem az elmúlt 9 évet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
